Az Aang legendájának talán az egyetlen hibája, hogy rengeteg felépített, érdekes mellékszereplőről feledkezik meg. 

Pl Zhao. Akkor hal meg, amikor a karaktere pont kezd a legérdekesebb lenni. Lon Feng. Kiírták, anélkül, hogy lezárták volna a karakterét. Piandao mester. Nem, az nem visszatérés, hogy az Idős mesterek c. epizódban megjelenik, de kerek három mondatot kap. Pakku és Jeong Jeong éppen csak megszólalt. 

Szívesen láttam volna még belőlük többet is. 

Iroh bácsit szerettem volna annyiszor látni mint a Szomszédokban Lenke nénit.

Egyszerűen kellenek az ilyen karakterek, hogy emberek a valóságban is tiszteljék az idősebb embereket.

Egyébként pedig a sokat megjárt idős emberek gyakran tudják hasznos tanácsokkal, bölcseletekkel ellátni az embert. Ez Iroh bácsi esetében is így van. Sőt... határozottan.

A káposztás emberről jó lett volna egy külön képregény, hogy miként lett káposztaárusból kezdő iparmágnás. :) Illetve hogy vajon számolta-e hogy addig hány káposztáját idomították darabokra. :)

A viccet félretéve volt egy pár mellékszereplő akit többet szerettem volna többet látni.

Alapvetően nem nagyon tudnék ilyet mondani. Suki végül ismét megjelent, neki nagyon örültem, talán Teóékból láttam volna többet szívesen. Villám csapata is olyan volt, akiket kár lett volna kibontatlanul hagyni, de szerencsére nem is tették. Az avatarban én is mindig szerettem a szereplőkezelést, példátlanul bátran használja a karaktereit, különösen ahhoz képest, hogy relatíve rövid sorozatról van szó, tehát értelemszerűen figyelni kell arra, hogy sok mellékszál ne nyomja agyon a fő szálat.

Az avatárban nekem mindig is az volt az egyik kedvencem hogy ritka a csak egy epizódos karakter sokszor tök lényegtelen senkiket hoztak vissza ezzel is a világuk folyamatos mozgását látod, hogy nem csak a fő sztori létezik hanem mindenki éli a maga életét és mindenkinek meg volt a saját kis kalandja közben.