SPOILER VESZÉLY!

Már amikor a fejezetcímnél elindult az a dallam, éreztem, hogy ez a fejezet egy nagyon komoly dolgot tartogat a számunkra.

Ami a Vörös Lótusz és a Dai Li harca után zajlott le, arra egyáltalán nem számítottam. Zaheer a trónszékre repült, majd a falon állva támaszkodott meg. Az "Elfelejtettem megemlíteni valamit? Én nem hiszek a királynőkben." mondat után eddig még nem látott légidomár mozdulatokba kezdett, és egy pillanat alatt forgott le az agyamban: mi fog kövezkezni most?

Azt tudtam, hogy Hou-Ting-re most valami veszélyes dolog vár, de amit tett, az teljesen ledöbbentett. A Korra Legendájában csak két további ilyen pillanatnál éreztem ilyen szintű ledöbbentséget 1) mikor Tarrlok képtelen volt véridomítással leteríteni Amont, és az hozzá odasétálva elvette az erejét, 2) mikor Unavaatu elpusztította az Avatár előző életeit.

De ami most történt, arra én egyáltalán nem számítottam, és szerintem más nézők sem. Zaheer a királynő tüdejéből kiidomította a levegőt, majd egy gömböt formálva a feje körül elvonta az összes oxigént belülről, ezzel megfojtva a királynőt.

Zaheer egy érdekes karakter, egyszerre követi a légnomád bölcsességeket, ám hidegvérrel szegi meg az alapvető légnomád taníttatásokat (ez alatt most konkrétan a "minden élet szent"re gondolok).

Úgy érzem, hogy a Vörös Lótusz még mindig tartogat valami újat a tarsolyában.